2015. október 29., csütörtök

Ajándék

Sikerül befejeznem Annás Kikelet kendőjét, és igazság szerint már napok óta összehajtva várja, hogy becsomagoljam és átadjam ajándékként.





Olyan vagyok, mint a most nagyon gyakori köd, csak ülök és elborít a tejfehér szín... Na nem ennyire siralmas a helyzet, engem csak a tejfehér mohair-selyem köd borít be, mert megint arra vetemedtem, hogy horgoljak belőle egy Maia-t...  Ezután még minimum egy van kilátásban, de az már lila lesz. Lila köd. :) (róluk legközelebb hozok képet).


Ellensúlyozásként egy tegnap készül kép, Donaueschingenből:


 Ez a tó pedig a házunkkal szemben van. Minden alkalommal elhatározom, hogy az előtte elhelyezett padokon ülve fogok kötni vagy horgolni...


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett a kendőd :) Mindig izgulok, hogy érthetően írtam-e le mintát, hogy tetszik-e egyáltalán valakinek, és amikor meglátom, hogy valaki meghorgolta, hát nagyon boldog vagyok :) Köszi :)
    Nagyon szép helyen laktok, olyan igazán pihentetőnek, csendesnek látszik a képekről...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Annás. :) Igen, érthető a leírás, a rajz, már szét is esett azóta a könyv (annyit készítettem belőle), bár ez az én saram. :D
      Ó, igen, nagyon szeretek ott élni, mindig is ilyen helyről álmodtam, hegyek, fenyők, madarak... Ha már nincs cicám.
      Köszönöm :)

      Törlés