Már olyan nagyon régen írtam bármit is, hogy nem tudom elkezdeni...
Talán belevágok a közepébe, pont úgy, ahogy az indok is született.
Volt egy álmom, arról ábrándoztam minden nap, mikor keltem, feküdtem, mentem vacsorát vinni a Páromnak, és elhaladtam a fonalbolt előtt... Mindig azon vigyorogtam magamban, hogy egyszer majd az idős néni (annyira nem idős, és itt nagyon sokáig élnek és aktívak is a "nénikék") azt fogja nekem mondani, hogy "na, ha maga ennyit köt és horgol, vigye tovább az üzletet!"
A végén már minden alkalommal köszöntem arra járva, hogy szia boltocskám! :)
Egyik este októberben az újságot lapozgatva felfigyeltem a logójára, és hogy utódot keres... A Párom mondta, írjunk neki - viszont én nem nagyon szerettem volna, nem is tudom, miért, azt hiszem, féltem...
Szóval mégis írtunk, leveleztünk, és két hét múlva alá is írtam a szerződést. Most utólag belegondolva, onnantól sodort az ár, de jobban örültünk és boldogabbak voltunk, mint amennyi félelmünk volt. Tudván, hogy nem beszéltem annyira hej-de-jól a nyelvet, néha megijedtem, hogy most mi lesz, és hogy hogyan fognak fogadni engem az itt lakók, lévén, hogy egy 1500-as lakosú városkában élünk; még sem féltem...
December 1-én nyitottunk meg, rögtön egy nagy adventi forgatagban, január vége volt az a pont, amikor is fellélegezhettem... na és persze tényleg elhittem és felfogtam, hogy mi is történt. :)
És bár egyedül vagyok a Boltocskában, azt hiszem, sok más Segítőm is van nap mint nap, a Párom mellett...
Annyit nem horgoltam és kötöttem az elmúlt 4 hónap alatt, mint most, de nem bánom, talán kicsit azt, hogy kevesebb (semennyit) holmit tudok készíteni magunknak.. De biztosan lecsitulnak a dolgok, helyrerezeg minden,..
Azért megmutatom Nektek a kedvencemet, a Csillagködöt:
 |
| Malabrigo Rasta, egy gombóc, halszálka mintával, 10-es tűvel kötöttem. |
Szeretném Nektek megköszönni a kedves szavakat, érdeklődést, hogy hova tűntem, miért nem írtam...
Nagyon hiányzott ez a hely, Ti, a blogok...
Szép hétvégét! :)
