2015. december 20., vasárnap

Aranyos

nap ez mindenképpen...
A segítségetek, a fények, a hangulat, és minden, ami körülvehet ilyenkor egy embert.







Köszönöm.
Békés, és apró csodákkal teli pillanatokat kívánok Nektek. 

2015. december 17., csütörtök

Karácsonyig van még idő...?

Így év vége felé közeledve lassan összeszedem a félbe maradt dolgokat, de persze el is kezdtem még kettőt...
A vásárról visszamaradt pár csillag, egy angyal, ezekhez most, hogy lesz élő fánk, készítek még párat.






Nemrég szintén belekezdtem a Szikra kendőbe, de közben elfogyott az arany szál hozzá, mostanra már kitaláltam, hogy hogyan tovább.




Anyumnak is horgolok már le sem merem írni, mióta egy kis sálat, alig kell pár sor hozzá, és a gombok...


Végül tegnap elkezdtem egy nagyon izgalmas fonalból zoknit kötni Karácsonyra, Regia-ból, ami  magában norvég mintát ad ki. Vagy valami hasonlót. Nagyon tetszik a fonal, lehet a héten veszek még egy kicsit világosabb, finomabb színben is.


Viszont nekem nagyon fura a zoknikötési stílusom, olyan furán csíkos lesz, nem tudom, hogy látszik-e? Ez a második zoknikötésem, kicsit még várok, felvéve hogy fog kinézni, hiába próbálgatom közben...

2015. december 14., hétfő

Lelassult nappalok

köszöntöttek be hozzánk, most, hogy múlt szombaton véget ért az első olyan karácsonyi vásár, ahol részt vehettem én is, mint eladó.
Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam, csodás emberekkel ismerkedtem meg, ajándékot is kaptam a vevőimtől, egyedül a hideg időre panaszkodnék, viszont nem esett sem eső, sem hó (ami azért meseszerű lett volna), szóval mégis jó volt ez így...
Saját munkával így nem haladtam, egy Szikra kendőt kezdtem el horgolni, de csak a harmadáig jutottam, ezidáig.
Most viszont belevetettem magam a minták és fonalak tengerébe, még úszkálok és lebegek egy kicsit, mert olyan jó...



A vásárra készülés közben rendelt gyapjút így küldtem el, alatta szivárvány színű merino pihent.


Remélem, hogy nem unjátok annyira a napfelkeltés képeimet, én még nem tudtam betelni velük... :)

Csodás hetet kívánok Nektek! 

2015. december 6., vasárnap

Örömök

Talán ez az első olyan meglepetés, amit nem találtam ki előre a keresztkérdéseimmel...
Bekötött szemmel a kocsiban, karácsonyi zenét hallgatva mosolyogtam, és vártam...
Tudok minden kanyart a környéken, mikor milyen hangja van a motornak, hegynek felfelé vagy lefelé megyünk, merre van a nap, de most nem jöttem rá... Direkt lassan ment, falukba be-ki, be-ki...

A reggel a csizmában talált csoki és körte után mi jöhet még...?
A szememről lekerült a sál, erős fény, fókuszálás, gyárépület....ismerős....De mi ebben a meglepetés, villant át az agyamon... egy tizedmásodperc alatt...
Majd amikor a szemem megszokta, fenyőfákra figyeltem fel...
-Veszünk virgácsot... :)

Így kaptam egy igazi fenyőt Karácsonyra, a Mikulás egyik segédjétől... :)




Csodákkal teli várakozást és vasárnapot kívánok! :)

2015. december 2., szerda

Pár dolog...

...magamról...

Először is szeretném leírni, amiért minden nap hálás vagyok, mégpedig hogy ennyien olvasnak, kommentet hagynak, és feliratkoznak, ezzel nagy örömöt okoztok. Pont a szülinapom körül ez megugrott, így otthon sírtam a gép előtt (erről lesz még szó :) ), olvasva a hozzászólásokat, köszönöm Nektek!!!
Ekkor kaptam Tubarozától egy díjat, amit köszönök szépen.
Nem tudtam régebben, hogy mit kezdenék vele, írjak/ne írjak, de amit ő is írt, hogy így jobban megismerjük egymást, végül jó ötletnek tűnik. :)
Kezdésnek, én:



  • Balkezes vagyok. Enni sem tudok jobbal (most próbáltam, nem megy...), viszont Anyukám jobb kézzel tanított meg kötni és horgolni, illetve videókból tanultam tovább. Ma próbáltam ballal is, de nem részletezném... :)
  • Mindenen el tudom magam sírni... Amikor nézem a madaraimat, rám köszön a kedves szomszéd bácsi, egy reklámon, vagy "csak ha úgy" boldog vagyok... Tudom, hogy ez nem normális... Egyszerűen csak... ha boldog vagyok, sírok örömömben. Lehet mégis normális...
  • Szeretem ha az emberek tisztelik egymást, és mások magánéletét. 
  • Szeretem a csendet. Nagyon. :) Olyannyira, hogy egész nap nem hallgatok semmit, vagy ha mégis (3 havonta egyszer), akkor csak a kedvenc zenéimet. Nem gondolok semmire, és imádok ebben a "semmiben" lenni. :)
  • Kávéfüggő voltam. Vagyok. Leszek. E mellé jött a zöld tea. Teaboltok közelébe sem lehetne engedni. Mondjuk könyves -és fonalboltokhoz sem... :)
  • Ironikus humorom van. Szeretem. Azt főleg, ha valaki érti is. :)
  • Tavaly szeptemberben a Páromat megkértem, hogy vágja le a fenék alá érő természetes szőke hajam... Csak egy kicsit sírtam. 11 évig növesztettem... Már azóta hátközépig ér.
  • Csoki. Nincs olyan, hogy csoki és én egy légtérben legyen...
  • Nagyon szeretek olvasni. Minden nap olvasok valamit, legyen az könyv, blog, tudományos cikk. Ha valamiről hallok, látok, utánanézek, most a fizika van porondon, és a pszichológia.
  • Úgy örülök, mint egy négyéves. Mindegy, hogy egy kapott pitypangnak, ajándék teának, ha esik a hó... Idén Prágában kaptam egy kisvakondos bögrét, és az üzletből tapsikolva és kicsit ugrálva jöttem ki... Az emberek furán néznek rám, de a Párom pont ezért is szeret, :) :) 

A válaszaim Tubaroza kérdéseire:


1. Tengeri herkentyűk vagy csípős ételek?
Egyik sem. Régebben jobban szerettem a csípős ételeket, most is megeszem, de mértékkel.

2. Múzeum, vagy koncert?
Múzeum. 

3. Jazz vagy komolyzene?
Ajjaj... :) Komolyzene.

4. Fehér vagy színes?
Fehér kombinálva színessel. :) A lakásban minden fehér... 

5. Mi az eredeti szakmád?
Keramikus, gyógymasszőr. Most csak itthon, csak kötés, csak horgolás, csak varrás. :)

6. Krimiket / thrillereket szereted jobban vagy a romantikus filmeket?
Dokumentumfilm inkább.. De ha már választani kell, akkor romantikus. :) Vagy nyomozós. Az krimi?

7. Szoknya vagy nadrág?
Most nadrág, de egy időben télen szoknyás, nyáron nadrágos voltam. 

8. Hétvége pihenős vagy dolgos?
Dolgos és pihenős, mert vagy kötök és horgolok, esetleg varrok, ami egyszerre pihenés és dolgozás. :) Kirándulós, sétálós...

9. Kutya vagy macska?
Mindkettő. Ha lesz egy kutyánk, Kalácsnak fogom hívni. Apukámnak van két kutyája, Anyukámnak egy cicája, ő Cirmi, szoktam képet is mutatni róla a blogon.

10. Büszkeség a blogoddal/oldaladdal kapcsolatban mi lenne?
Amikor valaki ír nekem, feliratkozik az oldalra, az nagyon-nagyon boldoggá tud tenni. ;)

A Liebster díj lényege:
- blogger adja bloggernek
- nem kötelező, de miért ne adjuk tovább, pláne ha már vándordíj
- 10 olyan dolgot áruljon el magáról a díjazott, amit nem igazán szokott elmondani máskor

A díjazás szabályai:
Mindig írd le, kitől kaptad a díjat, linkeld be a blogját!
Válaszolja arra a 10 kérdésre, amit a díjat adó feltesz neked!
Nevezd meg azokat a bloggereket, akiknek te adsz Liebster díjat és kérdezz te is 10 dolgot tőlük.

Nem tudom, hogy más mennyire örülne neki, vagy mennyire nem, ezért én nem adnám tovább konkrét személyeknek a díjat, aki szeretné, az írjon magáról, én mindig szívesen olvasom. :)

Nagyon köszönök Nektek mindent, további kellemes hetet kívánok! :)


2015. november 30., hétfő

Visszaemlékezés...

....a tegnapi napra...


Mikor előkotortam a pincéből a díszeket, és megtaláltam a múlt évi koszorút... Ahhh...
Szegénykém elég megviselt állapotban volt, ráfolyt az összes viasz, így a kötött alapról le sem tudtam kapirgálni. Hirtelen felindulásból előkaptam egy lapos tányért, a tonnányi tobozgyűjteményemet, mézeskalácsot... 
Na jó, a héten keresek neki valami mást a tányér helyett, de ezen kívül tetszik. :) 


Azt terveztem, hogy ma sokat fogok írni, de a képen a jobb oldali fenyő kivételével éppen most vágják ki az összes fát... Oda a madarak kuckói...



 Hamarosan viszont megtudhattok rólam pár dolgot.... Köszönöm szépen Tubaróza! :)

2015. november 24., kedd

Otthonról haza...

Véget ért az otthoni látogatás is, ami igen tartalmas volt, sok Baráttal, Rokonnal, Cirmikkel...
Hamar elillant ez a két hét. A plusz húsz fokból a mínusz hatba, hóba, fagyba, csodaszépbe...

Fonalat addig fogtam a kezembe, amíg kiválasztottam, megvettem, és otthon fogdostam, szagolgattam őket. Ez volt az ajándékom magamnak. Na jó, és az a tengernyi könyv... és zöld tea...

Ezzel a szülinapi rózsás képpel kívánok Nektek csodaszép hetet, illetve hozom magam vissza a...nem is tudom, hogy hova...? Mindennapokba? Munkába? Nem is munka ez nekem... Én, aki annyira végletes sok dologban, ezt még mindig nem tudom megfogalmazni...


2015. november 13., péntek

Mire leégtek a gyertyák

az előző bejegyzésem írásakor, az az idegesség és kizökkenés el is múlt...
Azóta élvezem az itthonlétet a szeretteim körében, kényeztetésében, és már félidőben járunk...
Cirmivel sok időt töltök együtt, bár a képen nem az látszik az ábrázatából, hogy ezt élvezné is... Lehet a kép készítésekor megunta a felhajtást, a folyamatos simogatást, bár tegnap hazaérvén a városból 20 percig az ölemben ülve (és elég határozottan dörcögve-nyekeregve) még azt sem engedte közben, hogy színezzek, a piros fa ceruzámat bosszúból meg is rágta...De legalább lesz egy kis emlékem tőle. :)


Még kint elkészültem a mohair-selyem kendővel, ami nagyobb és puhább lett mint az egy évvel ezelőtti...



Kellemes hétvégét kívánok Nektek! :)


2015. november 4., szerda

Ahelyett,

hogy a negyedik megfestett képet is széttéptem volna (zokogással kísérve), nekikezdhettem volna az ötödiknek is, hiszen annyira örülne neki holnap...
Ahelyett, hogy a karácsonyi vásárra készülnék, és kötnék/horgolnék/varrnék/hímeznék, úrrá lennék a kétségbeesésen és a nem-leszek-készen félelmeimen, hiszen nagyon is időben kezdtem el végre mindent, van és lesz is időm befejezni azokat - megnyugodnék...
Ahelyett, hogy a pluszban bevállalt kendő-kérést befejezném, még megtetéztem egy plusz sapkával is...






Meggyújtottam az összes létező gyertyát, mécsest, égősort (és ha lenne kandallónk, abba is tüzet gyújtanék, ülnék előtte, és csak zokognék...), főztem egy teát, és eldöntöttem, hogy ma este csak úgy leszek...

2015. október 30., péntek

Új Barátom,

Rudolovics:



Kellett valami agytompító, ahol nem kell (annyit) számolnom, mint a Maia-nál.
Szegénykém így viszont olyan magányos (látszik a szemén, ugye?), hogy horgolnom kell Neki egy rénszarvast is. Ès egy macit. Ès egy télapót... angyalka esetleg? :)
Ha már kell még pár kendőt horgolnom a bonthatatlan kedvenc fonalamból....

2015. október 29., csütörtök

Ajándék

Sikerül befejeznem Annás Kikelet kendőjét, és igazság szerint már napok óta összehajtva várja, hogy becsomagoljam és átadjam ajándékként.





Olyan vagyok, mint a most nagyon gyakori köd, csak ülök és elborít a tejfehér szín... Na nem ennyire siralmas a helyzet, engem csak a tejfehér mohair-selyem köd borít be, mert megint arra vetemedtem, hogy horgoljak belőle egy Maia-t...  Ezután még minimum egy van kilátásban, de az már lila lesz. Lila köd. :) (róluk legközelebb hozok képet).


Ellensúlyozásként egy tegnap készül kép, Donaueschingenből:


 Ez a tó pedig a házunkkal szemben van. Minden alkalommal elhatározom, hogy az előtte elhelyezett padokon ülve fogok kötni vagy horgolni...


2015. október 20., kedd

Változások hava

Több változás történt az oldalamon, az első, hogy megváltozott a neve(m).
A Mamuszandrát lecseréltem Mimedlire. Nincs olyan nagy oka, csak a németek elég viccesen próbálják kimondani az sz betűt, "mamszcandra" és társai.. :) Így ha a német boltomban (vagy bárhol) találkozik valaki a Mimedli névvel, az is én leszek. A blog nevét nem tudom átírni, vagyis igen, már megtörtént, de vissza is kellett állítanom mindent, mert törölte az egészet.
A mimedli név pedig számomra a legkedvesebb... :)

A másik ugye a fejléc... Már hónapok óta próbáltam rávenni magam a cserére. Majd még meglátom, hogy beválik-e, barátkozás folyamatban :)
A harmadik változás, az elő-születésnapi ajándékom, A Szabóbaba. Ahh... Persze most nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne személyként beszéljek róla, van neve is, sőt mi több, nem is egy. Tőlem nem is lehetne mást várni... :)
Szóval Puppi. Mert így hívják, mert csak nem hívhatom schneiderpuppennek...
Na jó, hagyjuk, inkább mutatom, hogy mik készülnek mostanában. :)

Több helyen találkoztam ezzel a sapkával, és hát, szerelem... Ez az első olyan kötésem, ahol több színnel kellett dolgozni. Két nap alatt készültem el, abból fél nap telt el a minta lerajzolása, egyrészt azért mert nem szeretek monitort nézni, másrészt pedig mániám papírra rajzolni, írni, firkálni, és magammal is vihetem. Ja igen, és mert nem működik a nyomtató. :)
Ezen a linken ingyenesen lehet hozzáférni a mintához és a leíráshoz.



A kardigánról is hoztam egy képet, mert vállfán úgy néz ki, mint egy zsák, olyan lapos. 


Végül amin most dolgozok, Annás Kikelet kendője, az egyik volt kollégámnak készítem ajándékba...


Csodás hetet kívánok Mindenkinek!

2015. október 2., péntek

A kedves látogatók és A Kardigán

Másfél hét alatt sikerült megkötnöm az első kardigánomat, minta nélkül, csak úgy durr bele módjára. Egyedül kötésmintát készítettem, utána már csak magamhoz méricskéltem.
Raglán ujjú, egymást fedő oldalakkal, az ujja végein a szegély rizsmintás. Az ujjainál nem kellett a hónaljnál a lyukat összevarrnom, mert amikor az ujjak leválasztásához értem, felszedtem ( merő lustaságból) a szemeket...Nem biztos, hogy jól le tudom írni...
Jó meleg, mert 70%-ban gyapjú, bár a nagy nyakkivágás miatt egy jó nagy és meleg sál kell hozzá.
Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy kössek-e hozzá jó nagy zsebeket, mert olyan séta (akár a boltig) nincs, hogy haza ne jöjjek egy marék gesztenyével és két marék tobozzal...



kagylógombokkal
Nem tudom, látszik-e valami :)

Ezek a tollas barátok elvileg az írások szerint naponta kétszer jönnek. Amikor a nap felkel, és amikor nyugovóra tér.
Lehet, a barátcinegék és a verebek, no és a legnagyobb, a szajkó ezt nem olvasta. Miért is tennék, ha én (még) lelkesen teszem ki nekik a diót, magokat, és egyéb eleséget.
Lassan egy kis füzetben kezdtem el vezetni, melyik mikor jön, mert fel lehet benne fedezni egy rendszer. Mindegyik fajra mást. A csuszkához órát lehetne állítani, reggel 7:53-kor jön. Öt nem bántják a többiek. A széncinege elég agresszív fajta, elzavarja a többieket. A kékcinege csak figyel, és arrébb megy. A barátcinegét mindegyik hajkurássza, ők a legkisebbek, bár nem kell őket félteni, mert egész nap jönnek enni. A verebek viccesek, 5-6 jön egy fészekből, ezt onnan tudom, hogy nyomon követhetem tavasz óta a fejlődésüket. A szemközti ház eresze felett laknak az utolsó cserép alatt. (Az apamadár Csipi...).
Bruce a csuszka, de ma megjelent a társával.
A szajkó Gyuri, ö is másnap hozott magával valakit, de már el kell zavarnom őket, mert eleszik az összes mogyorót.
Gyuri, a szajkó

Egy széncinege, és Bruce, a csuszka

Most jut eszembe, nincs kesztyűm...hozzá sapka... és sál...

Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!

2015. szeptember 23., szerda

Kuckósodás...

...folyamatban.
Az egyik szeretett évszakom az ősz. Mondjuk ha belegondolok, a nyár kivételével minden évszakban ezt mondom.

A virágokból az erkélyen szinte csak muskátli maradt, várom az árvácskákat, érik a paradicsom.
Madárszórakoztató komplexum felépítve, folyamatban van még kettő, biztos ami biztos, ha megszállnának (szó szerint), legyen elég hely nekik. Éjszakai kasokat még horgolnom kell nekik gyapjúból, ez is listára került.

A sikert nem is tudnám jobban szemléltetni, mint a szajkó-gyerekkel, képzeljünk még mellé sok-sok cinegét, és verebet. Bár a helyzet az, hogy eme szép tollazatú madárkám lassan kiesz minket a vagyonból. Ugyanis egy-egy látogatása alkalmával elfogyaszt egy-egy golyót tele mogyoróval. Na most vagy nem rakok ki mogyorót (a cinegék kedvencét), vagy állom ezt a hadjáratot..Szerintem utóbbi a nyertes.

A kuckózás többi tünete a sütés és a megszállott kötés, nehogy pulcsi és egyéb téli kiegészítő nélkül maradjunk. Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy ripsz und ropsz, fejből, minta nélkül kössem meg életem első kardigánját. Jelentem, egyszer sem kellett bontani, számolni, és ehhez hasonlók, de majd ha készen lesz, írok róla külön egy bejegyzést. Már tegnap arra gondoltam, hogy befejeztem, de amikor felpróbáltam, jött a kisördög képében a "csak-még-öt-sort". Azóta még két gombóc belement, amit brioche sálra szántam, de hát mit lehet tenni... :)
Végezetül vezeklésképpen megosztom a nagy Ö-t, azt a receptet, amit be fogok keretezni a konyha falára, legalábbis nekem nagyon bevált.

Bögrés Briós:

  • (2,5 dl-es bögrével számolunk)
  • 1 bögre langyos tej
  • 1/2 bögre cukor
  • 2,5 dkg friss élesztő
  • csipet só
  • 2 tojás + 1 a kenéshez
  • 1/2 bögre olvasztott vaj (kb. 10 dkg)
  • 4,5 bögre liszt


A langyos tejbe egy kis cukorral felfuttatjuk az élesztőt.
A lisztet, sót, cukrot, beleöntjük egy nagy tálba, hozzáadjuk az élesztős tejet, a két tojást, olvasztott vajat, és hólyagosra dolgozzuk, míg el nem válik az edény falától. Ha nagyon ragadós lenne, tehetünk hozzá egy kis lisztet, de ne legyen kemény a tészta. Letakarjuk egy konyharuhával, és meleg helyen a duplájára kelesztjük.
Ezután a sütőt előmelegítjük 190 fokra. A tésztát 10-15 részre osztjuk, attól függően, hogy mekkora birósokat szeretnénk. hüvelykujjnyi vastag hengereket nyújtunk belőlük, és ezeket felcsavarjuk. sütőpapiros tepsire helyezzük őket, a sütőbe legalulra teszünk egy kis tepsibe ujjnyi vizet, majd betesszük a birósokat is. 10 percig süssük, majd vegyük ki, kenjük meg őket tojással (igény szerint szójuk meg cukorral, bár én ezt elhagyom), toljuk vissza 5 percre. Ha letelt, vegyük ki a vizes tepsit, és süssük még 20 percig a csigákat.
Kakaóval, tejjel, teával... :)

Remélem, hogy ízleni fog aki kipróbálja, szívesen várom és köszönöm a beszámolókat. :)