Vajon minden évben felteszem ezt a kérdést? :)
Régen (min. 8 éve), mikor még rajzlapok borították a szobám padlóját, és azokon átugrálva lehetett eljutni ágyamig, tele festékekkel, ceruzákkal, ragasztószalagokkal, szabadnak éreztem magam, átláttam a magam "káoszán". Ma, ha látogatóba megyek egy olyan baráthoz, aki még mindig fest, és belépek "a szobába", a nosztalgikus hangulaton kívül érzek még valamit, ami nem hiány, hanem olyan itthon-vagyok érzés lehet...
Ilyenkor kérek-kapok egy képet, amit itthon felteszek a falra, lefekszek vele szemben, és ugyan olyan semmiben lévő állapotot érzek megint, mikor még nekem is festékes volt a kezem, a kávésbögrém...
Ma már nincsenek rajzlapok, ecsetek, viszont vannak tűk, fonalak, a könyvek között selyem- és gyapjúgombócok, szépen, szín szerint rendezve.
