Ajándék

Sikerül befejeznem Annás Kikelet kendőjét, és igazság szerint már napok óta összehajtva várja, hogy becsomagoljam és átadjam ajándékként.

Olyan vagyok, mint a most nagyon gyakori köd, csak ülök és elborít a tejfehér szín... Na nem ennyire siralmas a helyzet, engem csak a tejfehér mohair-selyem köd borít be, mert megint arra vetemedtem, hogy horgoljak belőle egy Maia-t...  Ezután még minimum egy van kilátásban, de az már lila lesz. Lila köd. :) (róluk legközelebb hozok képet).

Ellensúlyozásként egy tegnap készül kép, Donaueschingenből:

 Ez a tó pedig a házunkkal szemben van. Minden alkalommal elhatározom, hogy az előtte elhelyezett padokon ülve fogok kötni vagy horgolni...

Hajnalunk

Annyira szeretem az itteni napfelkeltéket...

Esik...

...a hó szakadatlanul öt napja...
És igen, elérte a hőn áhított 40 centit

Nem győzök hálát adni, hogy ilyen csodálatos helyen élhetünk...

Elhavazva

Minden értelemben.
Három napja elkezdett esni a Fekete-erdőben, csodás, de még mindig nem elég. Ahogy esik, olvad is, nagyon nagy bánatomra. De mondják még az okosok a további hóesést, én pedig reménykedek, naponta négyezerszer nézem az időjárás-jelentéseket. Na jó, csak négyszer. Ötször...
Hajnalonta ha arra riadok (bennem is valamiféle szenzor lehet, mint a macskákban), hogy mély zúgás közeledik, és a falakon villódzó sárga fényt látok, nagy izgalommal gyorsan visszafekszem, azzal a tudattal, hogy reggelre naaaaagy hó vár engem.
Hát nem.
Azért az egy centiért is jönnek, és szórják az utakat a korán kelőknek... Ez végül is dicséretes.
Néha még én is megijedek magamtól (közel a harminchoz), hogy ujjongva és tapsikolva zokniba kirohanok este az erkélyre, ha látok az ablakból egy "havasbácsit", akinek ugye a hókotrás a tevékenységi köre. Szerintem neki van a legjobb munkája, oda megy, ahol hó van. :)

Szóval eddig ennyi, mármint a képen, esett több is, de bemorciztam, én a beígért 40 centit várom: