A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magamról. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magamról. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 6., vasárnap

Több, mint 2 év

Ennyi ideje nem írtam ide, kicsivel több.
Annyiszor, de annyiszor szerettem volna, de nem tudtam, mit írjak, hol folytassam.
Azt hiszem, most telt le a gyászom folyamata, tudom folytatni ott, ahol abbahagytam.

Egy másik országba költözés miatt eladtam a fonalboltot, és bár több, mint egy évig nagyon fájt, mégis így volt jó döntés. Sokat tanultam ott, sok új embert, népet megismerhettem közelebbről, lettek barátaim elvetemült kötős közegből (☺), hozott szívemet melengető embereket, pillanatokat, kedves szavakat, vigasztalást, néha pedig könnyeket, nehéz sóhajokat.
Azt hittem, könnyű lesz elengedni, mert egy varázslatosan szép helyre költöztünk, tele álmokkal, reményekkel, mégis azóta sem jártam a régi helyen..
Kérdezte egy Barát, hogy hogyan tudtam elengedni a boltot, meglepte őt is, milyen könnyen mondtam azt, szinte azonnal, hogy: jó, költözzünk! 
A választ elárulja, hogy azóta sem voltam ott, - pedig ígértem sokaknak - sokáig hallani sem akartam róla. Kettős érzések kavarognak még a mai napig is bennem, de már sokat enyhültek. Hiányoznak még az illatok, a hangok, a séták, a mosolyok, az ajándék kávés percek.
A fonalak nem, mert több, mint a felét magammal hoztam... ☺
Ez idő alatt összekötöttük az életünket, a kislányunk 4 hónapja minket választott a szüleinek, és még mindig vannak álmaink és terveink, amik mélyülnek, tisztulnak és valóra válnak.
Rengeteget kötöttem és horgoltam közben, kardigánt, kendőket, a lányomnak, Grétának takarókat, kardigánokat, zoknikat.
H az időm engedi, most is jár a kezem, hogy az elmém lecsendesítsem. Azt hiszem, ez az én terápiám, az én-időm, ahogy mostanában szokták mondani.

Itt, ahol lakunk, hatalmas a csend.



Van, akit nyomaszt, nem érti, hogyan lehet a hegyen élni alig szomszédokkal, tévé nélkül, én pedig néha nem értettem, hogyan lehet élni máshogyan.
De mindannyian különbözőek vagyunk, és ez így pont jó, tökéletesen kiegészítjük így egymást...


2017. február 24., péntek

Itt vagyok, ragyogok...

...mint az égen a csillagok... :)
Már olyan nagyon régen írtam bármit is, hogy nem tudom elkezdeni...
Talán belevágok a közepébe, pont úgy, ahogy az indok is született.
Volt egy álmom, arról ábrándoztam minden nap, mikor keltem, feküdtem, mentem vacsorát vinni a Páromnak, és elhaladtam a fonalbolt előtt... Mindig azon vigyorogtam magamban, hogy egyszer majd az idős néni (annyira nem idős, és itt nagyon sokáig élnek és aktívak is a "nénikék") azt fogja nekem mondani, hogy "na, ha maga ennyit köt és horgol, vigye tovább az üzletet!"
A végén már minden alkalommal köszöntem arra járva, hogy szia boltocskám! :)
Egyik este októberben az újságot lapozgatva felfigyeltem a logójára, és hogy utódot keres... A Párom mondta, írjunk neki - viszont én nem nagyon szerettem volna, nem is tudom, miért, azt hiszem,  féltem...
Szóval mégis írtunk, leveleztünk, és két hét múlva alá is írtam a szerződést. Most utólag belegondolva, onnantól sodort az ár, de jobban örültünk és boldogabbak voltunk, mint amennyi félelmünk volt. Tudván, hogy nem beszéltem annyira hej-de-jól a nyelvet, néha megijedtem, hogy most mi lesz, és hogy hogyan fognak fogadni engem az itt lakók, lévén, hogy egy 1500-as lakosú városkában élünk; még sem féltem...
December 1-én nyitottunk meg, rögtön egy nagy adventi forgatagban, január vége volt az a pont, amikor is fellélegezhettem... na és persze tényleg elhittem és felfogtam, hogy mi is történt. :)
És bár egyedül vagyok a Boltocskában, azt hiszem, sok más Segítőm is van nap mint nap, a Párom mellett...
Annyit nem horgoltam és kötöttem az elmúlt 4 hónap alatt, mint most, de nem bánom, talán kicsit azt, hogy kevesebb (semennyit) holmit tudok készíteni magunknak.. De biztosan lecsitulnak a dolgok, helyrerezeg minden,..

Azért megmutatom Nektek a kedvencemet, a Csillagködöt:

Malabrigo Rasta, egy gombóc, halszálka mintával, 10-es tűvel kötöttem.

Szeretném Nektek megköszönni a kedves szavakat, érdeklődést, hogy hova tűntem, miért nem írtam...
Nagyon hiányzott ez a hely, Ti, a blogok...

Szép hétvégét! :)

2015. december 2., szerda

Pár dolog...

...magamról...

Először is szeretném leírni, amiért minden nap hálás vagyok, mégpedig hogy ennyien olvasnak, kommentet hagynak, és feliratkoznak, ezzel nagy örömöt okoztok. Pont a szülinapom körül ez megugrott, így otthon sírtam a gép előtt (erről lesz még szó :) ), olvasva a hozzászólásokat, köszönöm Nektek!!!
Ekkor kaptam Tubarozától egy díjat, amit köszönök szépen.
Nem tudtam régebben, hogy mit kezdenék vele, írjak/ne írjak, de amit ő is írt, hogy így jobban megismerjük egymást, végül jó ötletnek tűnik. :)
Kezdésnek, én:



  • Balkezes vagyok. Enni sem tudok jobbal (most próbáltam, nem megy...), viszont Anyukám jobb kézzel tanított meg kötni és horgolni, illetve videókból tanultam tovább. Ma próbáltam ballal is, de nem részletezném... :)
  • Mindenen el tudom magam sírni... Amikor nézem a madaraimat, rám köszön a kedves szomszéd bácsi, egy reklámon, vagy "csak ha úgy" boldog vagyok... Tudom, hogy ez nem normális... Egyszerűen csak... ha boldog vagyok, sírok örömömben. Lehet mégis normális...
  • Szeretem ha az emberek tisztelik egymást, és mások magánéletét. 
  • Szeretem a csendet. Nagyon. :) Olyannyira, hogy egész nap nem hallgatok semmit, vagy ha mégis (3 havonta egyszer), akkor csak a kedvenc zenéimet. Nem gondolok semmire, és imádok ebben a "semmiben" lenni. :)
  • Kávéfüggő voltam. Vagyok. Leszek. E mellé jött a zöld tea. Teaboltok közelébe sem lehetne engedni. Mondjuk könyves -és fonalboltokhoz sem... :)
  • Ironikus humorom van. Szeretem. Azt főleg, ha valaki érti is. :)
  • Tavaly szeptemberben a Páromat megkértem, hogy vágja le a fenék alá érő természetes szőke hajam... Csak egy kicsit sírtam. 11 évig növesztettem... Már azóta hátközépig ér.
  • Csoki. Nincs olyan, hogy csoki és én egy légtérben legyen...
  • Nagyon szeretek olvasni. Minden nap olvasok valamit, legyen az könyv, blog, tudományos cikk. Ha valamiről hallok, látok, utánanézek, most a fizika van porondon, és a pszichológia.
  • Úgy örülök, mint egy négyéves. Mindegy, hogy egy kapott pitypangnak, ajándék teának, ha esik a hó... Idén Prágában kaptam egy kisvakondos bögrét, és az üzletből tapsikolva és kicsit ugrálva jöttem ki... Az emberek furán néznek rám, de a Párom pont ezért is szeret, :) :) 

A válaszaim Tubaroza kérdéseire:


1. Tengeri herkentyűk vagy csípős ételek?
Egyik sem. Régebben jobban szerettem a csípős ételeket, most is megeszem, de mértékkel.

2. Múzeum, vagy koncert?
Múzeum. 

3. Jazz vagy komolyzene?
Ajjaj... :) Komolyzene.

4. Fehér vagy színes?
Fehér kombinálva színessel. :) A lakásban minden fehér... 

5. Mi az eredeti szakmád?
Keramikus, gyógymasszőr. Most csak itthon, csak kötés, csak horgolás, csak varrás. :)

6. Krimiket / thrillereket szereted jobban vagy a romantikus filmeket?
Dokumentumfilm inkább.. De ha már választani kell, akkor romantikus. :) Vagy nyomozós. Az krimi?

7. Szoknya vagy nadrág?
Most nadrág, de egy időben télen szoknyás, nyáron nadrágos voltam. 

8. Hétvége pihenős vagy dolgos?
Dolgos és pihenős, mert vagy kötök és horgolok, esetleg varrok, ami egyszerre pihenés és dolgozás. :) Kirándulós, sétálós...

9. Kutya vagy macska?
Mindkettő. Ha lesz egy kutyánk, Kalácsnak fogom hívni. Apukámnak van két kutyája, Anyukámnak egy cicája, ő Cirmi, szoktam képet is mutatni róla a blogon.

10. Büszkeség a blogoddal/oldaladdal kapcsolatban mi lenne?
Amikor valaki ír nekem, feliratkozik az oldalra, az nagyon-nagyon boldoggá tud tenni. ;)

A Liebster díj lényege:
- blogger adja bloggernek
- nem kötelező, de miért ne adjuk tovább, pláne ha már vándordíj
- 10 olyan dolgot áruljon el magáról a díjazott, amit nem igazán szokott elmondani máskor

A díjazás szabályai:
Mindig írd le, kitől kaptad a díjat, linkeld be a blogját!
Válaszolja arra a 10 kérdésre, amit a díjat adó feltesz neked!
Nevezd meg azokat a bloggereket, akiknek te adsz Liebster díjat és kérdezz te is 10 dolgot tőlük.

Nem tudom, hogy más mennyire örülne neki, vagy mennyire nem, ezért én nem adnám tovább konkrét személyeknek a díjat, aki szeretné, az írjon magáról, én mindig szívesen olvasom. :)

Nagyon köszönök Nektek mindent, további kellemes hetet kívánok! :)