2017. április 8., szombat

Hörcsögölés

Míg nem volt a Boltocska, otthon a könyvespolcon sorakoztak szépen elrendezve a fonalak, néhol dobozokban is lehetett találkozni velük.
Amikor már tudtam, és tény volt, hogy nagyobb "birodalmam" lesz, a maradék és szép fonalakat a boltban elraktároztam saját részre, mert majd milyen jó lesz ebből végre egy pulcsit kötni, a másikból egy kardigánt, családtagoknak ezt-azt...
Aha....
Az otthoniak háromnegyedét áthoztam az irodába, és ahogyan kinéztek a dolgok, rájöttem, hogy ez nem lesz így jó...
Amikor jön egy új rendelés, és szerelem szín/anyag/vastagság közül bármelyik is felüti a fejét, abból 1-2 gombóc megy is hátra azzal a felkiáltással, hogy "ebből zokni/pulcsi/kendő/szoknya/kesztyű lesz.
Aha...
Amikor pedig elmegyek mellettük, kétségek gyötörnek, hogy mikor lesz nekem ugyan időm zoknit kötni, pláne pulcsit, azzal nyugtatom meg magam, hogy majd úgy is rendelek később magamnak, ezt inkább kiteszem a vevőknek... Ezt eljátszom párszor, hogy biztos legyek a dolgomban. :)
Szóval az egyik ilyen zoknifonalnál és a nem-akarok-több-tojást-horgolni dráma kézben nekiálltam kendőt horgolni, egyszerű SBS-t.
Ez volt az utolsó két gombóc ebből a színből (ajándék volt a fonaldíleremtől) drága is, addig egyet sem adtam el belőle...
Gondoltam, mindegy is, majd hátha valaki beleszeret kendőként, itt úgy is az a berögződés, hogy zoknifonalból csak zoknit lehet (kell) kötni....
Szóval megszületett a Naplemente:



Változatosságképpen pedig napfelkelte:


(A kendő elkészülte óta pedig után rendelnem kell a zoknifonalakból...)
Csodás hétvégét kívánok Nektek, és aki megy a Gyapjúnapokra és a Kacskaringóra, azok kérem simogassák meg helyettem is a szépséges fonalakat... :)

U.i.: Jövő héten érkezik a Malabrigo rendelés, és újabb csodás zoknifonalak... Már csináltam üres helyet... Az irodában is...

2017. március 20., hétfő

A GyapjúKirály

Ez a neve A Boltocskának, WollKönig.
A gyapjú adott, a König pedig a városka nevéből jött, mivel Königsfeldben található, de az ablakra sokkal több betűt kellett volna kivágni, négyszer... Na nem... :)
Nagyon sok tervem, vágyam van, egyrészt ugye, hogy milyen fonalakat szeretnék még árulni, a másik, hogy mennyi de mennyi ötletem van ami dekorálást és az elkészíteni valókat jelenti...
Mind a kettő nagyon fontos, mert itt ahogy kisüt a nap, és esetleg beköszönt a nyár, sokkal kevesebben és kevesebbet kötnek.
Itt még mindig csak a zokni-pulóver-sapka háromszögében mozgolódnak, és ha valami "újat" látnak, teljesen ledöbbennek... :) Szóval kiélhetem magam.
Volt egy vevőm, aki azt javasolta, hogy áruljak jégkrémet, én pedig tovább vittem a gondolatot, ki kellene mellé tennem egy gyerekmedencét az utcára, beszórni homokkal a járdát, napágy, stb...
Na de addig is, 4 hét múlva húsvét, és én még csak hét tojást horgoltam meg, és kettő csirkét. Mi tagadás, nem egy jó a statisztikám.
Bár van segítségem, Maci személyében, aki lelkesen köti a halszálkamintás Malabrigo sálat, de szerintem csak bámul ki egész nap az ablakon, és vigyorog...
Végül is nem haragudhatok rá, mert ki szeretne tavasszal ilyen meleg sálat hordani, másrészt ő csinálja jól: feltétel nélküli szeretettel mosolyog mindenkire, aki rá néz....



Macival együtt nagyon szép hetet kívánunk Nektek! :)

2017. február 24., péntek

Itt vagyok, ragyogok...

...mint az égen a csillagok... :)
Már olyan nagyon régen írtam bármit is, hogy nem tudom elkezdeni...
Talán belevágok a közepébe, pont úgy, ahogy az indok is született.
Volt egy álmom, arról ábrándoztam minden nap, mikor keltem, feküdtem, mentem vacsorát vinni a Páromnak, és elhaladtam a fonalbolt előtt... Mindig azon vigyorogtam magamban, hogy egyszer majd az idős néni (annyira nem idős, és itt nagyon sokáig élnek és aktívak is a "nénikék") azt fogja nekem mondani, hogy "na, ha maga ennyit köt és horgol, vigye tovább az üzletet!"
A végén már minden alkalommal köszöntem arra járva, hogy szia boltocskám! :)
Egyik este októberben az újságot lapozgatva felfigyeltem a logójára, és hogy utódot keres... A Párom mondta, írjunk neki - viszont én nem nagyon szerettem volna, nem is tudom, miért, azt hiszem,  féltem...
Szóval mégis írtunk, leveleztünk, és két hét múlva alá is írtam a szerződést. Most utólag belegondolva, onnantól sodort az ár, de jobban örültünk és boldogabbak voltunk, mint amennyi félelmünk volt. Tudván, hogy nem beszéltem annyira hej-de-jól a nyelvet, néha megijedtem, hogy most mi lesz, és hogy hogyan fognak fogadni engem az itt lakók, lévén, hogy egy 1500-as lakosú városkában élünk; még sem féltem...
December 1-én nyitottunk meg, rögtön egy nagy adventi forgatagban, január vége volt az a pont, amikor is fellélegezhettem... na és persze tényleg elhittem és felfogtam, hogy mi is történt. :)
És bár egyedül vagyok a Boltocskában, azt hiszem, sok más Segítőm is van nap mint nap, a Párom mellett...
Annyit nem horgoltam és kötöttem az elmúlt 4 hónap alatt, mint most, de nem bánom, talán kicsit azt, hogy kevesebb (semennyit) holmit tudok készíteni magunknak.. De biztosan lecsitulnak a dolgok, helyrerezeg minden,..

Azért megmutatom Nektek a kedvencemet, a Csillagködöt:

Malabrigo Rasta, egy gombóc, halszálka mintával, 10-es tűvel kötöttem.

Szeretném Nektek megköszönni a kedves szavakat, érdeklődést, hogy hova tűntem, miért nem írtam...
Nagyon hiányzott ez a hely, Ti, a blogok...

Szép hétvégét! :)