A GyapjúKirály

Ez a neve A Boltocskának, WollKönig.
A gyapjú adott, a König pedig a városka nevéből jött, mivel Königsfeldben található, de az ablakra sokkal több betűt kellett volna kivágni, négyszer... Na nem... :)
Nagyon sok tervem, vágyam van, egyrészt ugye, hogy milyen fonalakat szeretnék még árulni, a másik, hogy mennyi de mennyi ötletem van ami dekorálást és az elkészíteni valókat jelenti...
Mind a kettő nagyon fontos, mert itt ahogy kisüt a nap, és esetleg beköszönt a nyár, sokkal kevesebben és kevesebbet kötnek.
Itt még mindig csak a zokni-pulóver-sapka háromszögében mozgolódnak, és ha valami "újat" látnak, teljesen ledöbbennek... :) Szóval kiélhetem magam.
Volt egy vevőm, aki azt javasolta, hogy áruljak jégkrémet, én pedig tovább vittem a gondolatot, ki kellene mellé tennem egy gyerekmedencét az utcára, beszórni homokkal a járdát, napágy, stb...
Na de addig is, 4 hét múlva húsvét, és én még csak hét tojást horgoltam meg, és kettő csirkét. Mi tagadás, nem egy jó a statisztikám.
Bár van segítségem, Maci személyében, aki lelkesen köti a halszálkamintás Malabrigo sálat, de szerintem csak bámul ki egész nap az ablakon, és vigyorog...
Végül is nem haragudhatok rá, mert ki szeretne tavasszal ilyen meleg sálat hordani, másrészt ő csinálja jól: feltétel nélküli szeretettel mosolyog mindenkire, aki rá néz....

Macival együtt nagyon szép hetet kívánunk Nektek! :)

Itt vagyok, ragyogok...

...mint az égen a csillagok... :)
Már olyan nagyon régen írtam bármit is, hogy nem tudom elkezdeni...
Talán belevágok a közepébe, pont úgy, ahogy az indok is született.
Volt egy álmom, arról ábrándoztam minden nap, mikor keltem, feküdtem, mentem vacsorát vinni a Páromnak, és elhaladtam a fonalbolt előtt... Mindig azon vigyorogtam magamban, hogy egyszer majd az idős néni (annyira nem idős, és itt nagyon sokáig élnek és aktívak is a "nénikék") azt fogja nekem mondani, hogy "na, ha maga ennyit köt és horgol, vigye tovább az üzletet!"
A végén már minden alkalommal köszöntem arra járva, hogy szia boltocskám! :)
Egyik este októberben az újságot lapozgatva felfigyeltem a logójára, és hogy utódot keres... A Párom mondta, írjunk neki - viszont én nem nagyon szerettem volna, nem is tudom, miért, azt hiszem,  féltem...
Szóval mégis írtunk, leveleztünk, és két hét múlva alá is írtam a szerződést. Most utólag belegondolva, onnantól sodort az ár, de jobban örültünk és boldogabbak voltunk, mint amennyi félelmünk volt. Tudván, hogy nem beszéltem annyira hej-de-jól a nyelvet, néha megijedtem, hogy most mi lesz, és hogy hogyan fognak fogadni engem az itt lakók, lévén, hogy egy 1500-as lakosú városkában élünk; még sem féltem...
December 1-én nyitottunk meg, rögtön egy nagy adventi forgatagban, január vége volt az a pont, amikor is fellélegezhettem... na és persze tényleg elhittem és felfogtam, hogy mi is történt. :)
És bár egyedül vagyok a Boltocskában, azt hiszem, sok más Segítőm is van nap mint nap, a Párom mellett...
Annyit nem horgoltam és kötöttem az elmúlt 4 hónap alatt, mint most, de nem bánom, talán kicsit azt, hogy kevesebb (semennyit) holmit tudok készíteni magunknak.. De biztosan lecsitulnak a dolgok, helyrerezeg minden,..

Azért megmutatom Nektek a kedvencemet, a Csillagködöt:

Malabrigo Rasta, egy gombóc, halszálka mintával, 10-es tűvel kötöttem.

Szeretném Nektek megköszönni a kedves szavakat, érdeklődést, hogy hova tűntem, miért nem írtam...

Nagyon hiányzott ez a hely, Ti, a blogok...

Szép hétvégét! :)