Azóta élvezem az itthonlétet a szeretteim körében, kényeztetésében, és már félidőben járunk...
Cirmivel sok időt töltök együtt, bár a képen nem az látszik az ábrázatából, hogy ezt élvezné is... Lehet a kép készítésekor megunta a felhajtást, a folyamatos simogatást, bár tegnap hazaérvén a városból 20 percig az ölemben ülve (és elég határozottan dörcögve-nyekeregve) még azt sem engedte közben, hogy színezzek, a piros fa ceruzámat bosszúból meg is rágta...De legalább lesz egy kis emlékem tőle. :)
Még kint elkészültem a mohair-selyem kendővel, ami nagyobb és puhább lett mint az egy évvel ezelőtti...
Kellemes hétvégét kívánok Nektek! :)
