Lassan minden elmúlik,

amit ez a nyár adhat, és bár még van belőle egy hónap, igyekszem elraktározni mindent, amit kaphattam és kaphatok.
Nagy befőzések és savanyítások folynak nálunk, kísérletezgetek, új recepteket próbálok, címkéket vagdosok, fedő eltakaró kalapkákat horgolok és ollózok, nagyon élvezem minden folyamatát...
Elsőnek epret tettem el, nem sokat, mert nem vagyunk amúgy nagy lekvárosak, de annyira finomat találtunk, hogy visszamentem egy kis befőznivalóért.
Először készítettem el cukor- és tartósítószer nélkül, jó ideje áll, nincs semmi baja, csak felbontás után kell hűtőben tárolni.

 Idén új etetőt kaptak a madarak, ki is tettük, hogy őszig megbarátkozzanak vele. A tető lapokra vágott parafadugók, akrillal festettem le, és a két kilógó pálca fenyő zoknikötőtű... :)
A felújítás miatt nincs olyan sok virágunk mint tavaly, csak muskátli, hortenzia, és egy-két fűszernövény.

Itt jobban látszik a kötőtű... :)

A Melegítő melegítője

Valahogy nem jöttem még rá, hogy miért készítik a termoszokat fémből, mert ha kimegyek a hideg téli időben sétálni vagy kirándulni, akkor nekem hozzáfagy a kezem, ha inni szeretnék a meleg teából... 

Jó, tudom, kesztyű, hordom is őket, de ahhoz, hogy valamit is matassak, kupakot vegyek le, fényképezzek, stb, ahhoz le kell vennem. :)

Az ujjatlan kesztyű nálam ilyenkor nem megoldás, kuckós kell. :)

Szóval így született meg ez az egyszerű, horgolt termoszmelegítő:

Rongyos

A napokban alább hagyott bennem a takarók iránti lelkesedésem, már ami a készítést illeti.
Helyette kötöttem és horgoltam pamutfonalból kettő arctörlőt, amik puhábbak, vastagabbak mint a sima frottír kendők. Bízom benne, hogy a napi kétszeri használatot is jól bírják majd. A kis virágos körök szintén arctisztításra vannak ítélve, a sok vattakorong helyett.

És most vissza a takarók horgolásához, hacsak nem csönget a várva vár postás...
Jaj bárcsak...