Vajon

a tavasz hoz változásokat az ember életében, minden évben, vagy csak ez így alakult?
Vajon minden évben felteszem ezt a kérdést? :)

Régen (min. 8 éve), mikor még rajzlapok borították a szobám padlóját, és azokon átugrálva lehetett eljutni ágyamig, tele festékekkel, ceruzákkal, ragasztószalagokkal, szabadnak éreztem magam, átláttam a magam "káoszán". Ma, ha látogatóba megyek egy olyan baráthoz, aki még mindig fest, és belépek "a szobába", a nosztalgikus hangulaton kívül érzek még valamit, ami nem hiány, hanem olyan itthon-vagyok érzés lehet...
Ilyenkor kérek-kapok egy képet, amit itthon felteszek a falra, lefekszek vele szemben, és ugyan olyan semmiben lévő állapotot érzek megint, mikor még nekem is festékes volt a kezem, a kávésbögrém...
Ma már nincsenek rajzlapok, ecsetek, viszont vannak tűk, fonalak, a könyvek között selyem- és gyapjúgombócok, szépen, szín szerint rendezve.

                                       

Már a második

hónap dereka is egyre távolabb esik, így és ennyire még nem vártam a tavaszt.
Újra és újra, minden évben megszületik körülöttünk a Világ, benne mi is...
Talán jobban is örülünk a dolgoknak, a bimbós virágoknak, az ablakon berepülő Raffaello-nak, az újra hangos madaraknak.
Örülök, hogy lebontottam a karácsonyi zoknimat, és végre normálisabban meg tudtam kötni... Tetszik a fonal, de már jobban várom, hogy majd egyszer megköthessem a másik színből is.
Most még mindig bambuszból horgolok egy kendőt, van még elkezdve egy másik ilyen is, lila mohair-ből. Menne is a dolog, de ez a 3 sor egymás után kispálca.... :)

Költeményt kötöttem

A "poéme" franciául költeményt, verset jelent.
Volt, ahol átírtam, változtattam, és így, hogy még két teljes nap után sem volt hajlandó nekem megszáradni, nos, szeretem.
Nézzük egymást, én azért, mert még mindig valahogy nem fogtam fel, hogy én kö(l)töttem, merthogy mindig azt gondoltam, erre nem vagyok képes.
Van hibája, minthogy nekem is, tudtam végig, hogy  le kellene bontanom a virágos mintát, mert két sor szoros, de nem ment... :)
Foghatnám lustaságra, de "csak" másfél hét alatt készült el, szóval nem állt volna meg a világ, ha tényleg bontok.
Azt hiszem, nagyon szeretem...

Minta: Drops Poéme norvegien 131-7

Szín: 8910