kardigán, olyan hideg lett ismét.
Mandala közepűre gondoltam, de mondhatni, az egész az lesz. Ujjatlan, bár minden attól függ, hogy a végén mennyi fonal marad, illetve meg tudom-e oldani a feladatot.
Közben készül egy pöttyös táska is, Annás mintája alapján, de félre kellett raknom, mert a forgalmi vizsga utóhatása miatt azonnal másba kellett fognom. Magyarán nem sikerült. Elsőre. A nagyon bosszantó, hogy már nem volt sok hátra, de elhagyta az agyam a hálózatot, nem emlékszem arra a fél percre. Azóta sírógörcs, fagyi, csoki, túrógombóc...
Készen van a meglepetés SBS stóla is, azt jövő héten tudom megmutatni, ajándékozás után. Életem első blokkolásán is túl vagyok, nem tudom melyik okozott nagyobb örömet, gombostűzni vagy horgolni... Fura egy szokásaim és heppjeim vannak ám.
Holnap reggel indulunk külföldre, laza 10-12 órás út, viszek három horgolni valót, biztos ami biztos...
A mandala-kardigán Alize Cotton Gold, szürke fonalból készül, az SBS kendő előzőleg leírtam, zoknifonalból készült, vettem egy (na jó, kettő) gombóc Alize Forever-t 4543-as színkóddal, abból szintén egy SBS kendőt szeretnék, de már magamnak.
Illetve ahogy az lenni szokott, fejben még vagy 7-8 terv van, mindet egyszerre szeretném. Ja, igen, elfelejtettem, szét kellene még szabdalnom csíkokra egy nagy hálóinget, pólófonal gyanánt, és abból tárolót, és szőnyeget szeretnék horgolni. (nagyon nagy, elég lesz.)
2014. május 14., szerda
2014. április 23., szerda
Képek nélkül
...tudom csak ezt a bejegyzést megírni, mert az itthoni gépet nem tudom összekapcsolni a telefonommal.
Rajta vagyok az ügyön, de délután vezetni megyek, és most fejben parkolgatok az összes lehetséges módon...
Jól haladok, leszámítva pár "apróságot", mint ugye a fent említett parkolás, bámészkodás és az ebből adódó egyéb dolgok.
Az ünnepek jól teltek el, voltam Mamáméknál damilos szegélynyíróval egy egész kertet megkopasztani, Édesapámnál jót beszélgetni, kertben bóklászni, otthon ipari mennyiségű kalácsot sütni. Jelentem, megtaláltam az igazit, minden tekintetben, legyen az a szerelem ( bár annak lassan 5 éve) vagy a kalács-recept. :)
Azóta elkészült egy nagy kendő Anyukámnak (Alizé Merino Gold), egy félig kész párnahuzat Apukámnak, és egy azonnal elkezdett SBS kendő, ami miatt nagyon izgulok, mert zoknifonalat használok, kezdetben 4-es, most 3,5-ös tűvel... Szellősebb lesz, azt is szeretnék, de a 4-es tű pár sor után túl laza lett, pedig próbálkoztam minden fogással. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Tervbe van véve még 3 SBS kendő különböző színben és fonal-típusban, mindegyik Lana Grossa, Lace Merino, illetve Magico II. Az utóbbi a kedvenc, már nem látok sehol abban a színárnyalatban, 3516-os kóddal. Hozzátenném, csak egy gombócot rendeltem, azóta tanultam a dologból... Azt hiszem. 420 m, 100 g, elvileg elégnek kell lennie egy kendőnek.
A Lace Merino ugyebár nagyon vékony, kezdetben erős felindulásból egy szoknyát szerettem volna kötni (kezdők nagy lelkesedésével), de rájöttem, hogy 1: nem tudok olyan jól kötni, 2: ha jól gondolom, ebből sem lenne elég 1 gombóc. :) (Miniszoknyát pedig nem szeretnék).
Készültek még amigurumi tojások is, Catania-ból, kedvencek, az össze színárnyalatból be kellene tárazni.
Egy laza és könnyű kardigánt szeretnék magamnak, de még nem tudom, milyen fonalból, de a fazon legalább már kezd körvonalazódni.
Fogyásügyileg jól állok, bár ha mindent de mindent beleadnék, még jobb lenne. Ennek is örülök, mert nem jött vissza egy gramm sem, illetve szépen lassan (mondom lassan...) mintha magától csúszna lefelé a számsor.
22 nap, és utazok Németországba, már nagyon rosszul viselem, de lefoglalom magam a vezetéssel, és a horgolással.
Amint lehet, hozok képeket is, lelkesen készítem őket, csak a technika néha kifog rajtam. :)
Rajta vagyok az ügyön, de délután vezetni megyek, és most fejben parkolgatok az összes lehetséges módon...
Jól haladok, leszámítva pár "apróságot", mint ugye a fent említett parkolás, bámészkodás és az ebből adódó egyéb dolgok.
Az ünnepek jól teltek el, voltam Mamáméknál damilos szegélynyíróval egy egész kertet megkopasztani, Édesapámnál jót beszélgetni, kertben bóklászni, otthon ipari mennyiségű kalácsot sütni. Jelentem, megtaláltam az igazit, minden tekintetben, legyen az a szerelem ( bár annak lassan 5 éve) vagy a kalács-recept. :)
Azóta elkészült egy nagy kendő Anyukámnak (Alizé Merino Gold), egy félig kész párnahuzat Apukámnak, és egy azonnal elkezdett SBS kendő, ami miatt nagyon izgulok, mert zoknifonalat használok, kezdetben 4-es, most 3,5-ös tűvel... Szellősebb lesz, azt is szeretnék, de a 4-es tű pár sor után túl laza lett, pedig próbálkoztam minden fogással. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.
Tervbe van véve még 3 SBS kendő különböző színben és fonal-típusban, mindegyik Lana Grossa, Lace Merino, illetve Magico II. Az utóbbi a kedvenc, már nem látok sehol abban a színárnyalatban, 3516-os kóddal. Hozzátenném, csak egy gombócot rendeltem, azóta tanultam a dologból... Azt hiszem. 420 m, 100 g, elvileg elégnek kell lennie egy kendőnek.
A Lace Merino ugyebár nagyon vékony, kezdetben erős felindulásból egy szoknyát szerettem volna kötni (kezdők nagy lelkesedésével), de rájöttem, hogy 1: nem tudok olyan jól kötni, 2: ha jól gondolom, ebből sem lenne elég 1 gombóc. :) (Miniszoknyát pedig nem szeretnék).
Készültek még amigurumi tojások is, Catania-ból, kedvencek, az össze színárnyalatból be kellene tárazni.
Egy laza és könnyű kardigánt szeretnék magamnak, de még nem tudom, milyen fonalból, de a fazon legalább már kezd körvonalazódni.
Fogyásügyileg jól állok, bár ha mindent de mindent beleadnék, még jobb lenne. Ennek is örülök, mert nem jött vissza egy gramm sem, illetve szépen lassan (mondom lassan...) mintha magától csúszna lefelé a számsor.
22 nap, és utazok Németországba, már nagyon rosszul viselem, de lefoglalom magam a vezetéssel, és a horgolással.
Amint lehet, hozok képeket is, lelkesen készítem őket, csak a technika néha kifog rajtam. :)
2014. március 16., vasárnap
Mozgalmas
idő volt az elmúlt egy hónap.
Meglepetés születésnapot szerveztünk Neki, nagyon jól sikerült.
Közben én haza is jöttem pár hónapra, hogy elkezdhessem a vezetés gyakorlatot. Jelentem, 4 órán túl is vagyok (az oktató is), és minden rendben, bár kétszer mintha kicsit nagyobb sóhaj hagyta volna el a száját...
Persze közbeszólt egy influenza, még mindig abból lábadozok kifelé, ma már nem feküdtem egész nap.
Horgolásban nagyon haladok, párnahuzat, arctisztító pamacskák (vatta helyett, 100% pamutból), cicás könyvjelzők, amigurumi egérke, és most egy nagy stóla ajándékba.
De elsősorban 20 szivet is kell varrnom, vagyis befejeznem, de közben persze elromlott a varrógépünk is.
Meglepetés születésnapot szerveztünk Neki, nagyon jól sikerült.
Közben én haza is jöttem pár hónapra, hogy elkezdhessem a vezetés gyakorlatot. Jelentem, 4 órán túl is vagyok (az oktató is), és minden rendben, bár kétszer mintha kicsit nagyobb sóhaj hagyta volna el a száját...
Persze közbeszólt egy influenza, még mindig abból lábadozok kifelé, ma már nem feküdtem egész nap.
Horgolásban nagyon haladok, párnahuzat, arctisztító pamacskák (vatta helyett, 100% pamutból), cicás könyvjelzők, amigurumi egérke, és most egy nagy stóla ajándékba.
De elsősorban 20 szivet is kell varrnom, vagyis befejeznem, de közben persze elromlott a varrógépünk is.
2014. február 5., szerda
Folytatás
Lemaradt pár kép:
(Katt a képre, ha nagyobban szeretnéd látni)
(Katt a képre, ha nagyobban szeretnéd látni)
 |
| Az a bizonyos sapka |
 |
| Ajándék virág Évától és Mikitől |
 |
| Elvileg egy tojás és egy gomba lenne... |
Elmaradt
pár bejegyzés, miközben elég sok tennivalónk volt, vendégség, utazás, vendéglátás és a mérhetetlen vágy egy 1000 darabos puzzle kirakása másfél nap alatt.
Ott kezdem, hogy Lahr-ban voltunk (francia határ mellett), ahonnan nem szolgálhatok képpel. Ott egy áruházban rám kacsintott egy Klimt puzzle, amire mindig is vágytam a hálószobánkba, ha már az eredetivel nem számolhatok ugyebár. :) Egy "sima" képet nem szerettem volna, legyen vele egy kis munka is... vagy gobelin vagy puzzle.
Egymásra néztünk, gondolkodtunk és megvettük. Hurrá.
Négy napig csak az asztalon pihent a dobozában, mert vendégek jöttek hozzánk, két napot végig a tűzhely mellett töltöttem, etettem, itattam majd hétfőn magamra maradva nekiestem...
Mire Ő este hazajött, a fele készen volt. Most közel a 4/5-e kész, de ha folytatom, akkor nincs ez a bejegyzés... És hát ugye elmaradtam vele...
Esett azóta a hó, közel 3 centit, és slussz. Megörökítve, lásd lejjebb :)
Horgoltam, kötöttem, befejeztem a sálamat, most kezdem el az Ő sálját (és talán a hozzá való sapkát), mert vennem kellett egy plusz gombolyagot hozzá. A fonalboltban a néni mikor levettem a sapkám, és a pultra tettem, hozzáfogott egy bordó gombolyagot, rám nézett, és kérdezte, én csináltam-e? (le sem törölhettem volna az idétlen vigyort az arcomról), bólogattam, hogy igen, ő pedig mondta, hogy szuper! :) Hirtelen mindent tudtam németül, rögtön kérdezni kezdtem hogy mennyi fonal kell még a hozzá való kesztyűhöz, és - és- és.... vigyorogva bandukoltam haza az erdőn keresztül :)
(Na igen, fényképezés közben pedig folyt rólam a víz, mert úgy beöltöztem, mint egy Michelin-baba, sikerült egy napra való megfázást összeszedni).
Horgoltam egy ujjatlan csipkekesztyűt, aminek Ő persze nem látta értelmét, de nekünk nőknek ugye ez egy elengedhetetlen darab :) Barátnőknek már kell egy-egy. :)
Készült gomba, tojás, újabb poháralátétek, mert ugye abból sem elég soha 12 darab.
Kevesebb, mint 3 hét múlva már otthon leszünk, most még ajándékokat is készítek, vagyis lista már van.
(Kattints a képre, hogy nagyobb legyen)
Ott kezdem, hogy Lahr-ban voltunk (francia határ mellett), ahonnan nem szolgálhatok képpel. Ott egy áruházban rám kacsintott egy Klimt puzzle, amire mindig is vágytam a hálószobánkba, ha már az eredetivel nem számolhatok ugyebár. :) Egy "sima" képet nem szerettem volna, legyen vele egy kis munka is... vagy gobelin vagy puzzle.
Egymásra néztünk, gondolkodtunk és megvettük. Hurrá.
Négy napig csak az asztalon pihent a dobozában, mert vendégek jöttek hozzánk, két napot végig a tűzhely mellett töltöttem, etettem, itattam majd hétfőn magamra maradva nekiestem...
Mire Ő este hazajött, a fele készen volt. Most közel a 4/5-e kész, de ha folytatom, akkor nincs ez a bejegyzés... És hát ugye elmaradtam vele...
Esett azóta a hó, közel 3 centit, és slussz. Megörökítve, lásd lejjebb :)
Horgoltam, kötöttem, befejeztem a sálamat, most kezdem el az Ő sálját (és talán a hozzá való sapkát), mert vennem kellett egy plusz gombolyagot hozzá. A fonalboltban a néni mikor levettem a sapkám, és a pultra tettem, hozzáfogott egy bordó gombolyagot, rám nézett, és kérdezte, én csináltam-e? (le sem törölhettem volna az idétlen vigyort az arcomról), bólogattam, hogy igen, ő pedig mondta, hogy szuper! :) Hirtelen mindent tudtam németül, rögtön kérdezni kezdtem hogy mennyi fonal kell még a hozzá való kesztyűhöz, és - és- és.... vigyorogva bandukoltam haza az erdőn keresztül :)
(Na igen, fényképezés közben pedig folyt rólam a víz, mert úgy beöltöztem, mint egy Michelin-baba, sikerült egy napra való megfázást összeszedni).
Horgoltam egy ujjatlan csipkekesztyűt, aminek Ő persze nem látta értelmét, de nekünk nőknek ugye ez egy elengedhetetlen darab :) Barátnőknek már kell egy-egy. :)
Készült gomba, tojás, újabb poháralátétek, mert ugye abból sem elég soha 12 darab.
Kevesebb, mint 3 hét múlva már otthon leszünk, most még ajándékokat is készítek, vagyis lista már van.
(Kattints a képre, hogy nagyobb legyen)
 |
| Königsfeld park |
 |
| Königsfeld park |
 |
| Königsfeld park |
 |
| úton hazafelé |
 |
| úton hazafelé |
 |
| tisztított úton hazafelé |
 |
| úton hazafelé |
 |
| még az erdei utakat is tisztítják |
 |
| a farm, ahol élünk (Burgberg) |
 |
| Voltunk egy 10 km-es túrán is |
 |
| Csipkekesztyű |
 |
| A vendégeknek szánt előétel |
 |
| Csók |
2014. január 16., csütörtök
Egy hét
alatti tények:
majdnem kész sál,
tároló,
vállkendő 15 éves fonalból,
poháralátét,
rózsa kitűző.
És pont.
A sál saját, mert régen kötöttem, és úgy voltam vele, az enyémet "rontsam el", azon gyakoroljak először.
Írtam egy listát, mit szeretnék idén elkészíteni. A füzetben, ahol a mintákat írom és rajzolom, már betelt velük egy oldal, de 4-et máris kipipálhattam. :) Jó ezt látni, főleg, hogy mindet be is fejeztem, nem hagytam ott egyiket sem, bár az igazat megvallva, nagyon nagy a kísértés a fonalas dobozokra nézve. Háttal is állítottam gyorsan a széket...
De megfogadtam (új év ide vagy oda...), hogy elkezdem, (kitartok!) és befejezem.
Vonatkozik ez nem csak a kézműves dolgaimra, hanem az étkezésemre, (paleo), mozgásra, nyelvtanulásra.
A nyelv megy, fejben biztosan, olyan jól eldiskurálok odabent magammal németül. :)
A mozgás...hááát....jógázni jógázok, minden reggel, megint, és mivel padlófűtés van a lakásban, ezért a végén szétterülök mint egy béka, és meditálok. De tényleg. Na jó, kétszer eddig belealudtam.
Ja igen, meditálás, minden este. Ha egyedül vagyok éjjel, akkor pláne, akár kétszer is. Nem, nem félek.
Na jó, néha.
Pár napja rávettem magam, hogy mivel völgyben lakunk, igazán megnézhetem a dombok tetején kinézett szép házat, amilyet a későbbiekben szeretnénk. Minden nap. Lehetőleg egyre gyorsabb tempóban. A végén fura egy színben játszik az arcom. :)
A paleo pedig jelentem, jó barátommá kezd válni, ismerkedünk. A gyomrom néha az éjszaka közepén úgy gondolja, hogy igazán nem volt elég, ő még éhes, de megbeszélem vele, hogy reggel majd olyat kap... Egész jól kezdi érezni magát ő is.
Vannak még tervek, vagyis csak egy, de... (tudom nincs DE).
Majd meglátjuk. Félek, hogy nem fog úgy menni, mint régen, és kiestem a gyakorlatból, pedig van itthon hozzá minden, és még örömöt is okoznék, akár még magamnak is.
És a képek:
majdnem kész sál,
tároló,
vállkendő 15 éves fonalból,
poháralátét,
rózsa kitűző.
És pont.
A sál saját, mert régen kötöttem, és úgy voltam vele, az enyémet "rontsam el", azon gyakoroljak először.
Írtam egy listát, mit szeretnék idén elkészíteni. A füzetben, ahol a mintákat írom és rajzolom, már betelt velük egy oldal, de 4-et máris kipipálhattam. :) Jó ezt látni, főleg, hogy mindet be is fejeztem, nem hagytam ott egyiket sem, bár az igazat megvallva, nagyon nagy a kísértés a fonalas dobozokra nézve. Háttal is állítottam gyorsan a széket...
De megfogadtam (új év ide vagy oda...), hogy elkezdem, (kitartok!) és befejezem.
Vonatkozik ez nem csak a kézműves dolgaimra, hanem az étkezésemre, (paleo), mozgásra, nyelvtanulásra.
A nyelv megy, fejben biztosan, olyan jól eldiskurálok odabent magammal németül. :)
A mozgás...hááát....jógázni jógázok, minden reggel, megint, és mivel padlófűtés van a lakásban, ezért a végén szétterülök mint egy béka, és meditálok. De tényleg. Na jó, kétszer eddig belealudtam.
Ja igen, meditálás, minden este. Ha egyedül vagyok éjjel, akkor pláne, akár kétszer is. Nem, nem félek.
Na jó, néha.
Pár napja rávettem magam, hogy mivel völgyben lakunk, igazán megnézhetem a dombok tetején kinézett szép házat, amilyet a későbbiekben szeretnénk. Minden nap. Lehetőleg egyre gyorsabb tempóban. A végén fura egy színben játszik az arcom. :)
A paleo pedig jelentem, jó barátommá kezd válni, ismerkedünk. A gyomrom néha az éjszaka közepén úgy gondolja, hogy igazán nem volt elég, ő még éhes, de megbeszélem vele, hogy reggel majd olyat kap... Egész jól kezdi érezni magát ő is.
Vannak még tervek, vagyis csak egy, de... (tudom nincs DE).
Majd meglátjuk. Félek, hogy nem fog úgy menni, mint régen, és kiestem a gyakorlatból, pedig van itthon hozzá minden, és még örömöt is okoznék, akár még magamnak is.
És a képek:
 |
| A fonalat egy újsághoz kaptam, és a szív poháralátétnek nem jutott már oldalszegély... ezért ilyen fodros, pedig kimostam, kifeszítettem, szárítottam. Keményíteni nem szeretném, mert olyan finom az anyaga... |
2014. január 9., csütörtök
Jobban várom...
...mint a Jézuskát, hogy átjöjjön a szomszéd a megrendelt fonalaimmal...
Két napja az ablak mellett eszek/tanulok/horgolok, hátha látom mikor jön a futár. Ma láttam is, ráadásul kettőt, de még mindig semmi, és még el is mentek itthonról. Az ő címükre lett ugyanis megrendelve, mert nekünk még nincs csengőnk.
Hétfőn itt szünnap volt, így elmentünk Tübingenbe, ahova biztosan vissza kell mennünk, többször is.
1: gyönyörű város, ónémet házakkal, eredeti formában 15-16. századból
2: találtam egy fonalboltot :)
Tübingen képekben:
Két napja az ablak mellett eszek/tanulok/horgolok, hátha látom mikor jön a futár. Ma láttam is, ráadásul kettőt, de még mindig semmi, és még el is mentek itthonról. Az ő címükre lett ugyanis megrendelve, mert nekünk még nincs csengőnk.
Hétfőn itt szünnap volt, így elmentünk Tübingenbe, ahova biztosan vissza kell mennünk, többször is.
1: gyönyörű város, ónémet házakkal, eredeti formában 15-16. századból
2: találtam egy fonalboltot :)
Tübingen képekben:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)