Új Barátom,

Rudolovics:

Kellett valami agytompító, ahol nem kell (annyit) számolnom, mint a Maia-nál.
Szegénykém így viszont olyan magányos (látszik a szemén, ugye?), hogy horgolnom kell Neki egy rénszarvast is. Ès egy macit. Ès egy télapót... angyalka esetleg? :)
Ha már kell még pár kendőt horgolnom a bonthatatlan kedvenc fonalamból....

Ajándék

Sikerül befejeznem Annás Kikelet kendőjét, és igazság szerint már napok óta összehajtva várja, hogy becsomagoljam és átadjam ajándékként.

Olyan vagyok, mint a most nagyon gyakori köd, csak ülök és elborít a tejfehér szín... Na nem ennyire siralmas a helyzet, engem csak a tejfehér mohair-selyem köd borít be, mert megint arra vetemedtem, hogy horgoljak belőle egy Maia-t...  Ezután még minimum egy van kilátásban, de az már lila lesz. Lila köd. :) (róluk legközelebb hozok képet).

Ellensúlyozásként egy tegnap készül kép, Donaueschingenből:

 Ez a tó pedig a házunkkal szemben van. Minden alkalommal elhatározom, hogy az előtte elhelyezett padokon ülve fogok kötni vagy horgolni...

Hajnalunk

Annyira szeretem az itteni napfelkeltéket...

Változások hava

Több változás történt az oldalamon, az első, hogy megváltozott a neve(m).
A Mamuszandrát lecseréltem Mimedlire. Nincs olyan nagy oka, csak a németek elég viccesen próbálják kimondani az sz betűt, "mamszcandra" és társai.. :) Így ha a német boltomban (vagy bárhol) találkozik valaki a Mimedli névvel, az is én leszek. A blog nevét nem tudom átírni, vagyis igen, már megtörtént, de vissza is kellett állítanom mindent, mert törölte az egészet.
A mimedli név pedig számomra a legkedvesebb... :)

A másik ugye a fejléc... Már hónapok óta próbáltam rávenni magam a cserére. Majd még meglátom, hogy beválik-e, barátkozás folyamatban :)
A harmadik változás, az elő-születésnapi ajándékom, A Szabóbaba. Ahh... Persze most nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne személyként beszéljek róla, van neve is, sőt mi több, nem is egy. Tőlem nem is lehetne mást várni... :)
Szóval Puppi. Mert így hívják, mert csak nem hívhatom schneiderpuppennek...
Na jó, hagyjuk, inkább mutatom, hogy mik készülnek mostanában. :)

Több helyen találkoztam ezzel a sapkával, és hát, szerelem... Ez az első olyan kötésem, ahol több színnel kellett dolgozni. Két nap alatt készültem el, abból fél nap telt el a minta lerajzolása, egyrészt azért mert nem szeretek monitort nézni, másrészt pedig mániám papírra rajzolni, írni, firkálni, és magammal is vihetem. Ja igen, és mert nem működik a nyomtató. :)
Ezen a linken ingyenesen lehet hozzáférni a mintához és a leíráshoz.

A kardigánról is hoztam egy képet, mert vállfán úgy néz ki, mint egy zsák, olyan lapos. 

Végül amin most dolgozok, Annás Kikelet kendője, az egyik volt kollégámnak készítem ajándékba...

Csodás hetet kívánok Mindenkinek!

A kedves látogatók és A Kardigán

Másfél hét alatt sikerült megkötnöm az első kardigánomat, minta nélkül, csak úgy durr bele módjára. Egyedül kötésmintát készítettem, utána már csak magamhoz méricskéltem.
Raglán ujjú, egymást fedő oldalakkal, az ujja végein a szegély rizsmintás. Az ujjainál nem kellett a hónaljnál a lyukat összevarrnom, mert amikor az ujjak leválasztásához értem, felszedtem ( merő lustaságból) a szemeket...Nem biztos, hogy jól le tudom írni...
Jó meleg, mert 70%-ban gyapjú, bár a nagy nyakkivágás miatt egy jó nagy és meleg sál kell hozzá.

Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy kössek-e hozzá jó nagy zsebeket, mert olyan séta (akár a boltig) nincs, hogy haza ne jöjjek egy marék gesztenyével és két marék tobozzal...

kagylógombokkal

Nem tudom, látszik-e valami :)

Ezek a tollas barátok elvileg az írások szerint naponta kétszer jönnek. Amikor a nap felkel, és amikor nyugovóra tér.
Lehet, a barátcinegék és a verebek, no és a legnagyobb, a szajkó ezt nem olvasta. Miért is tennék, ha én (még) lelkesen teszem ki nekik a diót, magokat, és egyéb eleséget.
Lassan egy kis füzetben kezdtem el vezetni, melyik mikor jön, mert fel lehet benne fedezni egy rendszer. Mindegyik fajra mást. A csuszkához órát lehetne állítani, reggel 7:53-kor jön. Öt nem bántják a többiek. A széncinege elég agresszív fajta, elzavarja a többieket. A kékcinege csak figyel, és arrébb megy. A barátcinegét mindegyik hajkurássza, ők a legkisebbek, bár nem kell őket félteni, mert egész nap jönnek enni. A verebek viccesek, 5-6 jön egy fészekből, ezt onnan tudom, hogy nyomon követhetem tavasz óta a fejlődésüket. A szemközti ház eresze felett laknak az utolsó cserép alatt. (Az apamadár Csipi...).
Bruce a csuszka, de ma megjelent a társával.
A szajkó Gyuri, ö is másnap hozott magával valakit, de már el kell zavarnom őket, mert eleszik az összes mogyorót.

Gyuri, a szajkó

Egy széncinege, és Bruce, a csuszka

Most jut eszembe, nincs kesztyűm...hozzá sapka... és sál...

Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!

Kuckósodás...

...folyamatban.
Az egyik szeretett évszakom az ősz. Mondjuk ha belegondolok, a nyár kivételével minden évszakban ezt mondom.

A virágokból az erkélyen szinte csak muskátli maradt, várom az árvácskákat, érik a paradicsom.
Madárszórakoztató komplexum felépítve, folyamatban van még kettő, biztos ami biztos, ha megszállnának (szó szerint), legyen elég hely nekik. Éjszakai kasokat még horgolnom kell nekik gyapjúból, ez is listára került.

A sikert nem is tudnám jobban szemléltetni, mint a szajkó-gyerekkel, képzeljünk még mellé sok-sok cinegét, és verebet. Bár a helyzet az, hogy eme szép tollazatú madárkám lassan kiesz minket a vagyonból. Ugyanis egy-egy látogatása alkalmával elfogyaszt egy-egy golyót tele mogyoróval. Na most vagy nem rakok ki mogyorót (a cinegék kedvencét), vagy állom ezt a hadjáratot..Szerintem utóbbi a nyertes.

A kuckózás többi tünete a sütés és a megszállott kötés, nehogy pulcsi és egyéb téli kiegészítő nélkül maradjunk. Így jutottam el arra az elhatározásra, hogy ripsz und ropsz, fejből, minta nélkül kössem meg életem első kardigánját. Jelentem, egyszer sem kellett bontani, számolni, és ehhez hasonlók, de majd ha készen lesz, írok róla külön egy bejegyzést. Már tegnap arra gondoltam, hogy befejeztem, de amikor felpróbáltam, jött a kisördög képében a "csak-még-öt-sort". Azóta még két gombóc belement, amit brioche sálra szántam, de hát mit lehet tenni... :)
Végezetül vezeklésképpen megosztom a nagy Ö-t, azt a receptet, amit be fogok keretezni a konyha falára, legalábbis nekem nagyon bevált.

Bögrés Briós:

• (2,5 dl-es bögrével számolunk)
• 1 bögre langyos tej
• 1/2 bögre cukor
• 2,5 dkg friss élesztő
• csipet só
• 2 tojás + 1 a kenéshez
• 1/2 bögre olvasztott vaj (kb. 10 dkg)
• 4,5 bögre liszt

A langyos tejbe egy kis cukorral felfuttatjuk az élesztőt.
A lisztet, sót, cukrot, beleöntjük egy nagy tálba, hozzáadjuk az élesztős tejet, a két tojást, olvasztott vajat, és hólyagosra dolgozzuk, míg el nem válik az edény falától. Ha nagyon ragadós lenne, tehetünk hozzá egy kis lisztet, de ne legyen kemény a tészta. Letakarjuk egy konyharuhával, és meleg helyen a duplájára kelesztjük.
Ezután a sütőt előmelegítjük 190 fokra. A tésztát 10-15 részre osztjuk, attól függően, hogy mekkora birósokat szeretnénk. hüvelykujjnyi vastag hengereket nyújtunk belőlük, és ezeket felcsavarjuk. sütőpapiros tepsire helyezzük őket, a sütőbe legalulra teszünk egy kis tepsibe ujjnyi vizet, majd betesszük a birósokat is. 10 percig süssük, majd vegyük ki, kenjük meg őket tojással (igény szerint szójuk meg cukorral, bár én ezt elhagyom), toljuk vissza 5 percre. Ha letelt, vegyük ki a vizes tepsit, és süssük még 20 percig a csigákat.
Kakaóval, tejjel, teával... :)

Remélem, hogy ízleni fog aki kipróbálja, szívesen várom és köszönöm a beszámolókat. :)

Gyanúsan sok

az elsőkből mostanában...
Ez az első fonásom:

De hogy ezt sem terveztem be idénre... Jaj, mi lesz még ebből.....