Vajon minden évben felteszem ezt a kérdést? :)
Régen (min. 8 éve), mikor még rajzlapok borították a szobám padlóját, és azokon átugrálva lehetett eljutni ágyamig, tele festékekkel, ceruzákkal, ragasztószalagokkal, szabadnak éreztem magam, átláttam a magam "káoszán". Ma, ha látogatóba megyek egy olyan baráthoz, aki még mindig fest, és belépek "a szobába", a nosztalgikus hangulaton kívül érzek még valamit, ami nem hiány, hanem olyan itthon-vagyok érzés lehet...
Ilyenkor kérek-kapok egy képet, amit itthon felteszek a falra, lefekszek vele szemben, és ugyan olyan semmiben lévő állapotot érzek megint, mikor még nekem is festékes volt a kezem, a kávésbögrém...
Ma már nincsenek rajzlapok, ecsetek, viszont vannak tűk, fonalak, a könyvek között selyem- és gyapjúgombócok, szépen, szín szerint rendezve.
olyan szépek azok a lilák. milyen fonal?
VálaszTörlésAz összes Drops, Brushed Alpaca Silk a jobb oldalon, és a kép közepén szintén lila Alpaca, a halvány lila pedig Kid silk.
Törlésde jó, ezek itt is kaphatók!
TörlésA harmadik kép nagyon megfogott, gyönyörűek a színek, mint egy régi gobelin vagy kódex!
VálaszTörlés:) A harmadik (pipacsgubós) képet én rajzoltam, a nagyon színes pedig egy mandala, egy nepáli kolostorban készült, több mint egy évig dolgozik rajta egy szerzetes. Szinte minden alkalommal fel lehet rajta fedezni egy olyan kis részletet, amit eddig még nem vettünk észre. :)
TörlésNem jó, nem a padlón kell átugrálnod közöttük :-D
VálaszTörlésEgyébként irigylésre méltó rend van a fonalaid között, nekem az ilyesmi nem és nem és nem megy, hiába próbálom magam rendre szoktatni. Kupista vagyok, és attól tartok, az is maradok.
:D Na azért nem mindig van ilyen pedáns rend ám.... főleg, ha dolgozok valamin, kipakolok mint egy búcsúban... :)
TörlésNagyon ugyi vagy ha Salzburg fele jartok en is szivesen adok neked egy kepet😊
VálaszTörlésHát, három hét múlva nehogy szavadon fogjalak... :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés