2017. június 30., péntek

A legrégebbi kézimunka élményem - #CsKM

Sokáig gondolkoztam azon, hogy vajon mikor is csípett meg a Kézimunka Bogara, de arra jutottam, hogy a genetikában kell keresni a választ. :)
Már a Dédim is varrónő volt, hímeztek is, Anyukám gobelinezett, hímzett. Kötni is tudott, a horgolás első lépéseit is Tőle tanultam közel 4 éve..
Az első sálamat közel két évig kötöttem, kék akril fonalból, abból a jó nyikorgós féléből...
Azért nem tudtam soha befejezni a darabjaimat (csak sálak), mert nem tudtam, hogyan kell leláncolni. :)
Amikor Anyukám eltörte a lábát, a kórházban egy néni tanította meg gobelinezni, így utána rengeteg képet készített otthon, engem is megtanított.
Mégis az óvodás évekre tenném vissza az első élményeket, mégpedig a hímzéssel kapcsolatban.
Ezt is Anyukám mutatta meg nekem. Már az első hímzések is úgy emlékszem, hogy nagyon szépre sikerültek, gondolom már itt is megmutatkozott a művészeti vonal. :)
Érdekes, két nappal ezelőtt vettem elő a közel 20 éves hímzőfonalakat, felspulnizni, majd keresztszemes hímzéseket készíteni szeretnék, valahogyan elvarázsol az a világ is...
Számomra mindig egyfajta terápiát jelentett a kézimunka, legyen az kötés, horgolás, hímzés, keresztszemes, fonás, festés, rajz, vagy kerámia. Az utóbbiakhoz már régen nem nyúltam, a varrógépet is szerdán vettem elő újra. Ilyenkor mindig megjön a kedvem az adott műfajhoz, jön a sok megvalósításra váró ötlet, előkerülnek a több éves fonalak, anyagok, és minden szépen vissza áll a helyére...
Ezért nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik megtanítottak vagy inspiráltak arra, hogy megtanuljak egy új formáját a kézimunkának.



2 megjegyzés:

  1. Erôsen lájkolom a barit :) és hogy meditatív-terápiás minden ilyen - abszolút igaz.

    VálaszTörlés