Nagyon

boldog húsvéti ünnepeket kívánok! :)

Frohe Ostern!! :)

Az úgy volt,

hogy nem volt sehogy. :)
Annyi mindent tudtam volna írni, annyi mindenről, de néha olyan lapokat kapunk, mikor nem ide, hanem a naplónkba többet írunk... és ez így van jól.
Ennyi fél-és majdnem kész munka nem volt körülöttem, szívem szerint kettő újba most rögtön belekezdenék, de nem szabad, ugye...?  Két hét múlva újra otthon, addig talán befejezek mindent.
A tavasz nálunk még alig-alig fellelhető, a virágok nyílnak, de múlt héten minden reggelre esett 5-10 centi hó... Lehet nem olyan nagy hülyeség, ha tényleg kötök gyorsan egy ujjatlan kesztyűt, és a nagy álmomat, egy naaagy kendőt.... (naaagy sóhaj...). Teljesen egyszerűt, semmi bonyodalom, de se fonal, se idő. :) Talán a gyapjúnapon találkozom a fonallal, mostanában annyi de annyi színt magamon hordanék, hogy talán ezért sem tudok dönteni, milyen is legyen... :)

Rengeteget sétálok, sétálunk, és ilyenkor találkozunk nagyon vicces hangyavárral (is):

Ezzel a teszthorgolással hamarosan készen is leszek, bár a lebontott rész nem ezt mutatja... :)

(Jó újra itt...) 

Vajon

a tavasz hoz változásokat az ember életében, minden évben, vagy csak ez így alakult?
Vajon minden évben felteszem ezt a kérdést? :)

Régen (min. 8 éve), mikor még rajzlapok borították a szobám padlóját, és azokon átugrálva lehetett eljutni ágyamig, tele festékekkel, ceruzákkal, ragasztószalagokkal, szabadnak éreztem magam, átláttam a magam "káoszán". Ma, ha látogatóba megyek egy olyan baráthoz, aki még mindig fest, és belépek "a szobába", a nosztalgikus hangulaton kívül érzek még valamit, ami nem hiány, hanem olyan itthon-vagyok érzés lehet...
Ilyenkor kérek-kapok egy képet, amit itthon felteszek a falra, lefekszek vele szemben, és ugyan olyan semmiben lévő állapotot érzek megint, mikor még nekem is festékes volt a kezem, a kávésbögrém...
Ma már nincsenek rajzlapok, ecsetek, viszont vannak tűk, fonalak, a könyvek között selyem- és gyapjúgombócok, szépen, szín szerint rendezve.

                                       

Már a második

hónap dereka is egyre távolabb esik, így és ennyire még nem vártam a tavaszt.
Újra és újra, minden évben megszületik körülöttünk a Világ, benne mi is...
Talán jobban is örülünk a dolgoknak, a bimbós virágoknak, az ablakon berepülő Raffaello-nak, az újra hangos madaraknak.
Örülök, hogy lebontottam a karácsonyi zoknimat, és végre normálisabban meg tudtam kötni... Tetszik a fonal, de már jobban várom, hogy majd egyszer megköthessem a másik színből is.
Most még mindig bambuszból horgolok egy kendőt, van még elkezdve egy másik ilyen is, lila mohair-ből. Menne is a dolog, de ez a 3 sor egymás után kispálca.... :)

Költeményt kötöttem

A "poéme" franciául költeményt, verset jelent.
Volt, ahol átírtam, változtattam, és így, hogy még két teljes nap után sem volt hajlandó nekem megszáradni, nos, szeretem.
Nézzük egymást, én azért, mert még mindig valahogy nem fogtam fel, hogy én kö(l)töttem, merthogy mindig azt gondoltam, erre nem vagyok képes.
Van hibája, minthogy nekem is, tudtam végig, hogy  le kellene bontanom a virágos mintát, mert két sor szoros, de nem ment... :)
Foghatnám lustaságra, de "csak" másfél hét alatt készült el, szóval nem állt volna meg a világ, ha tényleg bontok.
Azt hiszem, nagyon szeretem...

Minta: Drops Poéme norvegien 131-7

Szín: 8910

A Melegítő melegítője

Valahogy nem jöttem még rá, hogy miért készítik a termoszokat fémből, mert ha kimegyek a hideg téli időben sétálni vagy kirándulni, akkor nekem hozzáfagy a kezem, ha inni szeretnék a meleg teából... 

Jó, tudom, kesztyű, hordom is őket, de ahhoz, hogy valamit is matassak, kupakot vegyek le, fényképezzek, stb, ahhoz le kell vennem. :)

Az ujjatlan kesztyű nálam ilyenkor nem megoldás, kuckós kell. :)

Szóval így született meg ez az egyszerű, horgolt termoszmelegítő:

Jéglámpás

A télben az is szép, hogy lehet új dolgokat kipróbálni..

Jéglámpásokat készítettem, játszatok Ti is :)

Először is, kell kettő műanyag (vagy szilikon) edényke, tejfölös kupa, amit jónak látunk. Öntünk a nagyobbikba vizet, a közepébe helyezünk egy kisebb palackot/kupát, ezt is megtöltjük vízzel, hogy legyen súlya, de most hogy írom, nehéz kavics talán jobb. :) (Alulról 2. kép)

Ragasztószalaggal rögzíthetjük négy oldalról közrefogva, hogy amíg meg nem fagy, ne úszkáljon a szélére.
A vízbe tegyünk ágakat, bogyókat, csipkebogyót, esetleg virágfejeket, amit találunk. Én nem találtam semmi pirosat, mert nagyon nagy hó esett nálunk.

Rakjuk ki egy éjszakára, és amikor megfagyott, vegyük ki a belső majd a külső tálból. 

Egy mécsest, ami 4 órán át ég, tökéletesen bírja, nekem 3 napja áll az erkélyen, a kisebb a napon, bár -8 fok van. :)

Nem, ezt nem én csináltam :)