2016. május 11., szerda

Hagymaszínű naplemente

Még mielőtt haza mentünk volna, elkezdtem  egy kendőt ajándékul (hamarosan azt is be tudom fejezni), de amikor a Gyapjúnapon nagyon hosszas cécózás után végül eldöntöttem, hogy ez a fonal jön velem (másik)haza, megcsípett a dobj-el-mindent-és-láss-hozzá bogár...
Készen is van, vittem magammal minden felé, jótékonysági futásra, esti sétára, főzésre..., szóval annyira szerettem a színét és a bogyeszokat is nagyon jó készíteni, mert számomra ritmikus, és tényleg nem nehéz. Volt, hogy 6-7 fordulatot csináltam az 5 helyett. :)
Szóval készen van,  és egy gyenge pillanatomban, mikor blokkolás után végeztem a sok gombostű ide-oda szurkálásával, kiszámoltam,  hogy 1275 bogyót sikerült belehorgolnom. :) Végre-végre van egy nagy kendőm! :) :)
Napfényben, de inkább naplemente felé valami hihetetlen mély, meleg színei vannak... :) Most már másként nézek a hagymára... :) 







2016. május 2., hétfő

Szép cica, jó cica, selymes a bundád...

kedves cica, álmos cica bújj hozzááám...*
Mondhatni így kezdődött a kapcsolatunk a szomszéd macskával...
Most ott tartunk, hogy benéz az ajtón, és a reakciómat várja, beléphet-e. Már a szőnyeg előtt is megáll, mert egyszer úgy gondolta, hogy ki kell húznia belőle egy szálat, és nem érti, miért nem díjaztam én ezt a manővert... :) 
Először rögtön magyarul günnyögtem hozzá, de rá se hederített, akkor esett le, hogy ez a macsek németül tud csak. Folyt is az egyoldalú párbeszéd, viszont mikor ráharapva meglógott a gombolyagommal az erkély felé, volt ott minden nyelv...

A fonalból egyébként egy kendő készül, jó ideje már, hogy elkezdtem. 



Akoya, Annástól,
Drops Lace

Kicsit félretettem, mert egy másiknak is nekifogtam, magamnak. :)

*Agymenők



2016. március 28., hétfő

2016. március 21., hétfő

Az úgy volt,

hogy nem volt sehogy. :)
Annyi mindent tudtam volna írni, annyi mindenről, de néha olyan lapokat kapunk, mikor nem ide, hanem a naplónkba többet írunk... és ez így van jól.
Ennyi fél-és majdnem kész munka nem volt körülöttem, szívem szerint kettő újba most rögtön belekezdenék, de nem szabad, ugye...?  Két hét múlva újra otthon, addig talán befejezek mindent.
A tavasz nálunk még alig-alig fellelhető, a virágok nyílnak, de múlt héten minden reggelre esett 5-10 centi hó... Lehet nem olyan nagy hülyeség, ha tényleg kötök gyorsan egy ujjatlan kesztyűt, és a nagy álmomat, egy naaagy kendőt.... (naaagy sóhaj...). Teljesen egyszerűt, semmi bonyodalom, de se fonal, se idő. :) Talán a gyapjúnapon találkozom a fonallal, mostanában annyi de annyi színt magamon hordanék, hogy talán ezért sem tudok dönteni, milyen is legyen... :)


Rengeteget sétálok, sétálunk, és ilyenkor találkozunk nagyon vicces hangyavárral (is):






Ezzel a teszthorgolással hamarosan készen is leszek, bár a lebontott rész nem ezt mutatja... :)
(Jó újra itt...) 


2016. február 20., szombat

Vajon

a tavasz hoz változásokat az ember életében, minden évben, vagy csak ez így alakult?
Vajon minden évben felteszem ezt a kérdést? :)

Régen (min. 8 éve), mikor még rajzlapok borították a szobám padlóját, és azokon átugrálva lehetett eljutni ágyamig, tele festékekkel, ceruzákkal, ragasztószalagokkal, szabadnak éreztem magam, átláttam a magam "káoszán". Ma, ha látogatóba megyek egy olyan baráthoz, aki még mindig fest, és belépek "a szobába", a nosztalgikus hangulaton kívül érzek még valamit, ami nem hiány, hanem olyan itthon-vagyok érzés lehet...
Ilyenkor kérek-kapok egy képet, amit itthon felteszek a falra, lefekszek vele szemben, és ugyan olyan semmiben lévő állapotot érzek megint, mikor még nekem is festékes volt a kezem, a kávésbögrém...
Ma már nincsenek rajzlapok, ecsetek, viszont vannak tűk, fonalak, a könyvek között selyem- és gyapjúgombócok, szépen, szín szerint rendezve.






                                       





2016. február 16., kedd

Már a második

hónap dereka is egyre távolabb esik, így és ennyire még nem vártam a tavaszt.
Újra és újra, minden évben megszületik körülöttünk a Világ, benne mi is...
Talán jobban is örülünk a dolgoknak, a bimbós virágoknak, az ablakon berepülő Raffaello-nak, az újra hangos madaraknak.
Örülök, hogy lebontottam a karácsonyi zoknimat, és végre normálisabban meg tudtam kötni... Tetszik a fonal, de már jobban várom, hogy majd egyszer megköthessem a másik színből is.
Most még mindig bambuszból horgolok egy kendőt, van még elkezdve egy másik ilyen is, lila mohair-ből. Menne is a dolog, de ez a 3 sor egymás után kispálca.... :)












2016. február 3., szerda

Költeményt kötöttem

A "poéme" franciául költeményt, verset jelent.
Volt, ahol átírtam, változtattam, és így, hogy még két teljes nap után sem volt hajlandó nekem megszáradni, nos, szeretem.
Nézzük egymást, én azért, mert még mindig valahogy nem fogtam fel, hogy én kö(l)töttem, merthogy mindig azt gondoltam, erre nem vagyok képes.
Van hibája, minthogy nekem is, tudtam végig, hogy  le kellene bontanom a virágos mintát, mert két sor szoros, de nem ment... :)
Foghatnám lustaságra, de "csak" másfél hét alatt készült el, szóval nem állt volna meg a világ, ha tényleg bontok.
Azt hiszem, nagyon szeretem...






Minta: Drops Poéme norvegien 131-7
Szín: 8910